Hon

 

Hon! Oly sokan,

S oly sokat küzdöttek,

Mégis csak vesztett a hon,

Mert csak legjobbjaink hulltak el.

 

Legjobbjaink, kik tudták,

Hogy meg kell védeni a

Hazát, s nem szabad

Mások uralma alá kerülni.

 

Nem szabad, hisz akkor,

Már egy egész nemzet

Süllyedt volna el, e

Sok harc után.

 

       Se tűz, se víz…

 

Se tűz, se víz nem tud

Tőled elválasztani, mert

Én áttörök bármilyen tűzön,

Vagy vízen, hogy veled legyek.

 

Hisz nincs az, mi

Elválaszthatna tőled,

Mert te vagy nekem

A mindenem.

 

Mert mióta megismertelek,

Azóta csak te jársz

A fejemben, mert csak

Veled szép az életem.  

 

      Volt egy...

 

Volt egy angyal,

Kit mikor megismertem,

Éreztem, hogy ő a legjobb,

S legszebb angyal.

 

S éreztem, hogy

Nincs még egy

Olyan szép angyal,

Mint ő.

 

Hisz ő a legszebb,

S nem tudok

Mást szeretni,

Csak őt.

 

          Édesanyám

 

Édesanyám! Te vagy az ki

Világra hozott engem, s

Gondoskodott róla, hogy

Semmi bajom ne legyen.

 

Édesanyám! Te vagy az ki

Táplálékot adsz, s ha

Szomjas vagyok, akkor

Innivalót adsz nekem.

 

Édesanyám! Te vagy az kit

A legjobban szeretek, mert

Megóvsz mindentől, s mert

Nagyon szeretsz engem.   

 

           Édesapám

 

Édesapám! Te vagy az ki

Megtanított nagyon sok

Mindenre az életben,

Hogy nehogy rosszat tegyek.

 

Megtanítottál arra, hogy

Kitől fogadjak el bármit

Is az életben, és, hogy

Kitől ne.

 

Megtanítottál arra, hogy

Hogyan kell viszonyulni a

Dolgokhoz, hogy az

Biztos, hogy jó legyen.

 

       Legboldogabb...

 

Legboldogabb napom akkor

Volt, mikor megismertelek,

S megszerettelek téged,

Szerelmem.

 

Legboldogabb akkor voltam,

Mikor felfedeztem szemeidben,

Azt a szépséget, melyet addig

Még soha nem láttam.

 

Hisz, hogy is láthattam volna

Másnak a szemében azt a

Szépséget, melyet a te

Szemedben látok mindig.

 

Mert mindig, mikor a

Szemedbe nézek, akkor

Bolondítod meg a legjobban

A szívemet.

 

Hisz oly édes a nézésed, hogy

Csak te jársz a gondolataimban,

Akármerre is járok, s akármit is

Csinálok.  

 

        A családom

 

A családom a szobában

Van, a papám az ágyon fekszik,

A mamám és szüleim

A fotelokban ülnek.

 

A papám, ha megszomjazik,

Borát szürcsölgeti, s

Rejtvényét fejtegeti

Közben.

 

A mamám egy terítőre

Hímez gyönyörű virágokat,

Melyeket miután kész van,

Utána kirakja valahova.

 

Anyum köt mindenkinek

Egy pulóvert,

Hogy télen

Senki se fázzon.

 

Apum olvassa az újságot,

S közben a tévét

Is hallgatja, mert

A hírek mennek benne.

 

               Nem…

 

Nem értem azt benned, miért

Kínzol engem ennyire. Miért nem

Mondod meg, hogy ez így

Neked nem jó.

 

Miért nem mondod meg nekem,

Hogy te mit csinálnál a

Legszívesebben. Ne mindig én mondjam

Meg, hogy mit csináljunk.

 

Ne! Mert ez így nekem már

Nem jó. Unom már, hogy mindig

Azt csináljuk, amit én akarok.

Csináljuk azt, amit te akarsz.

 

Mert ha egyfolytában

Csak az van, amit én akarok, akkor

Az nekem úgy jön le, hogy

Te félsz tőlem.

 

 

 

Oldal: Verseim
20 évem története - © 2008 - 2024 - velemtortent.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat