Mivel nagyon sokszor begyulladt a garat- és orr mandulám az orvos azt mondta, hogy nem lehet tovább halasztani, ki kell venni a mandulámat. Ez meg is történt 2004 októberében a Szent Imre kórházban. Szüleim nagyon aggódtak, pedig az orvos elmondta, hogy ez rutin műtétnek számít, nem lesz semmi baj. Amikor kitoltak a műtőből anyukám, apukám ott várt engem, és azonnal gondoskodni, ápolni kezdtek. Biztosan rossz volt nekik, hogy fájt nagyon a torkom, és ők nem tudtak segíteni, de mindent megpróbáltak. Már a műtét napján délután visszakerültem a műtőbe, mivel az orrmandulám nagyon nagy volt, amit kivettek nem akart elállni a vérzés, azt újból műteni kellett. Apuék a műtő előtt vártak több mint egy órát (ilyen sokáig voltam bent) csak azt látták, hogy a nővérke ki-be rohangál a műtőből. Nagyon megijedtek, hogy valami nagy baj van. Szerencsére nem történt nagyobb baj, csak a tampon, ami az orromba kellett, nem volt megfelelő méretű a műtőben. A műtőből ezután hamarosan kitoltak, vissza a kórterembe és szüleimmel lehettem, bár erre nem nagyon emlékszem, mert az altatástól még kába voltam. Ezután vas injekciót kaptam, hát az igen kellemetlen volt. Csípett és feszített. Erre azért volt szükség, mert sok vért vesztettem. Az nap sokat kellett innom, azt mondták azért, hogy akkor hamarabb elmúlik a fájdalom. Nem igazán éreztem, hogy múlt volna a fájdalmam. Kaptam fájdalomcsillapítót. Éjszaka édesanyám bent aludt velem, nem hagyott egyedül. Egyébként másnap haza szoktak menni, én sajnos 3-ik nap mehettem csak haza. Otthon is még nagyon fájt még a torkom, szedni kellett a gyógyszert. A műtét utáni 10-ik napon végre mehettem iskolába. Nagyon boldog voltam, hogy ezen is túl vagyok és már minden rendben van. Délután mikor hazaértem az iskolából, ebédeltem, majd megcsináltam a leckémet, mivel minden nap ettem gyümölcsöt, mert fontos a gyerekek vitamin szükségletéhez, meg nagyon szerettem az almát, pár harapás után úgy éreztem, hogy vérzik a fogam. Szóltam anyának, mondta, hogy menjek, öblítsem ki a számat. Így is tettem, de a fürdőszobából már kiabáltam, hogy jöjjön gyorsan, mert ömlik a számból a vér. Anya azonnal jött és látta, hogy itt nagy baj van, hiába öblítettem, egyre jobban vérzett. Anya kiabált, hogy hívjanak azonnal mentőt. Nagymamám felváltotta anyut a fürdőben és ő hívta a mentőt. Biztosan nagyon megijedt ő is, de ilyenkor az a legfontosabb, hogy próbáljunk valamennyire megnyugodni, mert csak így tudjuk elmondani a telefonba, hogy mi történt, hol lakunk, milyen idős a beteg, mert csak így tudnak minél előbb megfelelő mentőt küldeni. A mentővel anya is jöhetett, de közben felhívta a gégész orvosomat, (Dr. Muraközi Györgyi) aki műtött, igaz ő már nem volt bent a kórházban, de mire beértünk a mentővel már ott várt minket és addigra már intézkedett, hogy minél előbb meg tudjanak vizsgálni. Elmondta, hogy a nyelvgyök alatt elpattant egy ér és attól van a vérzés. Azonnal meg kell műteni. Ismételten meglátogattam a műtőt. Megint jó sokáig bent voltam, mert el varrták az eret, ez kicsit hosszadalmas műtét volt. Meglepetésemre, amikor felébredtem az altatásból nem fájt a torkom. Nagyon hálásak voltunk és a mai napig azok vagyunk, hogy ilyen gyorsan kiért a mentő, illetve a doktor néni azonnal visszafordult a kórházba, és megmentett. Én úgy gondolom, ha ez éjszaka történik, akkor ezt a történetet most nem tudom megírni.

 

 

Oldal: Mandulaműtét
20 évem története - © 2008 - 2024 - velemtortent.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat